A cikket lejegyezte és szerkesztette: Galactus - Forrás: Pete Hough-Jenny Randles: Looking for The Aliens című munkája
Egy idegen űrhajó robbant volna fel Oroszország felett 1908. június 30.-án, kora reggel? Ezt a megdöbbentő feltételezést vizsgálta John Baxter és Thomas Atkins The Fire Came By (Tűz az égből) című könyvében. Az ilyen feltételezések nélkül is a tények már önmagukban lenyűgözőek.
Reggel hét óra körül egy Napnál is fényesebbnek tűnő tüzes tárgy lépett a Föld atmoszférájába, majd földet ért a szibériai Tunguzka-erdőben. Amint megjelent a Tajga-folyó felett, égig érő tüzes oszloppá változott. Pusztító mennykőcsapások sorozata kísérte a jelenséget, amit 60 mérföld (90 kilométer) távolságban is hallani lehetett.
A mennykőcsapásokat egy lökéshullám követte, amely háztetőket tépett le, és még 70 mérföld (110 kilométer) távolságban levő fákat is kitépett! Enyhe földrengéseket regisztráltak német és orosz szeizmológiai állomások. Angliában is észleltek egy gyengébb lökést, amely az első robbanásokat követően ért oda.
A lökéshullám kétszer megkerülte a Földet. Három nappal később foszforeszkáló felhőket figyeltek meg Európa és Észak-Afrika felett. Ezek elég fényesek voltak ahhoz, hogy fényénél újságot lehessen olvasni és fényképezni lehessen éjszaka. A fényhatást "rózsaszínnek" és "sárgászöldnek" írták le.
Baxter Atkins sok más kommentátorral egyetemben felfigyelt a számos hasonlóságra a Tunguzka (a kis kiterjedésű terület neve, ahol az eset történt) katasztrófa és az atomrobbantások között. Mikor a századfordulón még egyetlen nemzet sem rendelkezett ilyenfajta pusztító fegyverrel azt gyanították, hogy a robbanást egy idegen űrhajó fedélzetén lévő nukleáris hajtómű meghibásodása okozhatta!
Félreeső volta miatt húsz év telt el, míg végül Leonyid Kulik csillagász vezetésével egy tudományos expedíció elment a kérdéses területre. Kulik meg volt győződve róla, hogy a robbanást egy Földdel összeütköző óriás meteorit okozhatta, a krátert azonban sosem találták meg. Éppen ellenkezőleg, a becsapódás területén álltak a fák, bár ágaikat letörte egy lefelé sújtó erő. Ez nem volt összeegyeztethető egy föld felszínén történt robbanással, amivel egy meteor becsapódása járna.
Ezen túlmenően nem találtak nagyobb meteoritdarabokat a felszínen, későbbi expedíciók azonban radioaktív sugárzást észleltek. Arra következtettek, hogy ezért a Szovjetunióban az 1950-es és korai 1960-as években az atmoszférában végrehajtott kísérleti atomrobbantások eredményeképpen létrejött radioaktív csapadék okolható.
A. I. Monoszkov, az aerodinamika szakértője sem értett egyet a meteorit-elmélettel. A Tunguzka-eset sok szemtanújának vallomását megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a tárgy mozgása a robbanás előtt lelassult! Azt is kimutatták, hogy kétszer is megváltoztatta a haladási irányát, mielőtt becsapódott volna.
Kevin Randle ufológus 1977-ben interjút készített dr. James A. Von Allen fizikussal a Tunguzka-esettel kapcsolatban. Arról is kikérte a tudós véleményét, vajon elképzelhető-e az a népszerű feltételezés, hogy egy csillagközi űrhajó balesete okozta a robbanást.
Van Allen egyetértett az orosz meteorszakértővel E. L. Krinovval, aki óriási mennyiségű adatot halmozott fel azzal az elképzeléssel kapcsolatban, hogy a robbanás okozója egy üstökös volt. Az üstökösök viszonylag kisméretű szilárd magból állnak, amelyet az illékony gázok és a por nála sokkalta nagyobb kiterjedésű rétege vesz körül. Krinov szerint a helyszínen felfedezett nagyobb mennyiségű magnetitdarabkák és szilikátglobulátumok meteoresőre utalnak.
Randle egy 1959-ben folytatott vizsgálatot idéz, amely során radioaktív cézium 137 nyomait fedezték fel, de a környéken történt kísérleti atomrobbantások miatt Van Allen úgy gondolta, hogy a cézium jelenléte önmagában nem lényeges nyom, noha a radioaktív sugárzás eloszlásának és erősségének tüzetesebb vizsgálata eldöntené ezt a kérdést. Azzal azonban egyetértett, hogy egy üstökös nem tudja megváltoztatni a haladási irányát.
Az abba vetett hitet, hogy egy üstökös, nem pedig egy űrhajó volt az óriási robbanás okozója, valamivel többnek lehet tekinteni puszta találgatásnál - ennek ellenére számos tudóst izgalomba hoz ez a feltételezés. Miután oly sok égitest (bolygók, aszteroidák, meteorok, üstökösök stb) száguld folytonos pályán, van esély arra, hogy ennek az égi snooker-partinak a során előbb vagy utóbb az egyik ilyen test eltalálja a Földet ahelyett, hogy egy Földhöz közeli pályán tovább folytatná útját, ahogy azt az üstökösök minden évszázadban megteszik néhányszor.
Ennek ellenére sem azelőtt, sem azt a napot követően nem tapasztaltunk semmi olyat, mint a Tunguzka-robbanás - legalábbis nem a történelmi emlékezet során. Vannak olyanok, akik szerint bármi is okozta a tundrán végbement pusztítást, ugyanaz a dolog irtotta ki a dinoszauruszokat is, amikor 60 millió évvel ezelőtt hasonló dolog történt, de sokkal drámaibb méretekben.
Akkor hát mi volt az? Atomrobbanások nem fordulnak elő a természetben. Ez a dolog pedig a trigonometria szerint kétszer is megváltoztatta a haladási irányát!
A tudósok továbbra is keresik a válaszokat...