“A Földön élnek földönkívüliek, legalább ketten az amerikai kormánynak dolgoznak. Az emberiségnek joga van tudni a létezésükről és a már kialakult együttműködésről. A Földet egy titkos társaság vezeti, amelynek tagjai a Külkapcsolatok Tanácsa, a Bilderberg-csoport és a Háromoldalú Bizottság, a Nemzetközi Bankkartell, az Olajkartell, a különböző hírszerző szervezetek tagjai és a katonai junta választott tagjai, ők titokban akarják tartani ezeket az információkat az emberiség előtt.”
/Paul Hellyer egykori kanadai védelmi miniszter/
A fenti idézet kapcsán pontokba szedném a véleményem, az egyre jobban burjánzó UFO jelenségről. Írásom szempontjából bármilyen furcsán is hangozzék, de teljesen mindegy az ufók léte vagy nemléte (egyébként miért ne lehetnének). Arra kérném azokat, akik tovább szándékoznak olvasni, hogy először is próbáljanak megszabadulni mindennemű elfogultságtól ebben az ügyben. Bármit írok ne higgyék nekem el, csak gondolkozzanak el két alapvető kérdésen:
1. Mitől válik egy eget rengető hazugság hitelessé, széles tömegek számára elfogadott ténnyé?
2. Qui prodest, qui bono? – magyarul kinek használ, kinek jó ez, ami a világunkban történik?"
1. Válasz az első kérdésre
Ahhoz hogy valami igazságként, evidenciaként jelenjen meg a köztudatban, ma már az sem szükséges, hogy igazságtartalommal rendelkezzen. Elégséges mindehhez, ha egy állítást, egy tézist, egy nézőpontot kellő hangsúllyal ismételgetünk valakinek. A tömegmédia kiváló, mesteri precizitással felhasznált pszichológiai fegyver, melynek segítségével evidenciaként jeleníthetőek meg és programozhatóak az emberi tudatba hazugságok és ami ennél is rosszabb féligazságok.
A féligazságok a leghatékonyabban ható mérgek, mivel tartalmaznak igazságmorzsákat, melyeket miközben jóízűen fogyaszt a gyanútlan ember, nem veszi észre, hogy ezzel együtt a hazugságot is benyelte.
Ez a legősibb manipulációs technikák része, és hatékonysága felülmúlja a teljes mértékű hazugságokat, mert így sokkal kisebb a lebukás esélye.
Az emberiség jó része manapság a legkézenfekvőbb evidenciaként kezeli az ufók létezését. Nem az a lényeg, hogy vannak-e vagy sem, hanem próbáljuk észrevenni, hogy mire használják fel ezt a témát. Óriási mennyiségű “bizonyíték” hemzseg az interneten írások, képek, videók, személyes élménybeszámolók, kontaktok információnak a formájában. Ezek leellenőrzése természetesen lehetetlen. A manipulációs szándék szempontjából nézve pontosan ez a kívánatos, ugyanis így lehet lebegtetni egy témát. Az emberi elme ugyanis úgy van megalkotva, hogy mindaz, amit valóságnak akar képzelni, azt előbb utóbb valóságnak fogja látni, de ez fordítva is igaz, ha valami nem fér bele a világképébe, akkor azt egyszerűen figyelmen kívül hagyja, és akkor sem veszi észre, ha az a valóság kézzelfoghatóan ott áll előtte.
Ha tehát olyan információval találkozik, mely hitelessége számára ellenőrizhetetlen, akkor a világnézetének megfelelő fiókba teszi azt be, és a hit, vagy a tagadás címkéjét akasztja az illető információcsomagra. A leellenőrizhetetlen információ ott marad az elme egy félreeső fiókjában, és ha újabb és újabb hasonló információk kerülnek melléje, akkor egy idő múlva ha mindezt nem tudatosítja az illető, világnézetének, hitének megfelelő igazságként fogja kezelni az általa soha le nem ellenőrzött információkat. A hit így válik lassan evidenciává. A rossz hírem viszont az, hogy evidenciaként kezelni olyan információcsomagokat, melyek megtapasztalás hiányában nem válhatnak konkrét tudássá bennünk, végzetes kiszolgáltatottságot jelent.
Minden manipulátor jól tudja, hogy a megelőlegezett bizalom, más néven hit minden társadalom alapvető eszköze az információ áramoltatásához. Létünk függhet és függ adott helyzetben, hogy a másoktól ellenőrizetlenül kapott információk, melyeket képtelenek vagyunk ellenőrizni, valóságosak-e vagy sem. Az emberi társadalom működése a kezdetektől fogva egy ősi, megelőlegezett bizalmi körre épült fel. “Aki nem hiszi, járjon utána”. Ez a mondás két dologra hívja fel a figyelmet: az információáramlás alapja a hit, az információ ellenőrzése sok esetben nem következik be, ellenben evidencia szintjére emelkedik. A másik vetület viszont kritikai: ha nem elégít ki a hit – már pedig miért kellene kielégítsen – akkor járj magad utána, hogy leellenőrizd hiteles-e? Ez az a pont, ahol a legtöbben elvérzünk.
**
A világban található információk 99.99%-át melyeket evidenciaként kezelünk valójában SOHA nem ellenőriztük le. A megelőlegezett bizalom, a hit által kerülnek belénk beültetésre. Hányan jártunk a világűrben, hogy megbizonyosodjunk róla, a Föld kerek, de ennél egyszerűbb módon hányan utaztuk körbe? Elhisszük amit képeken láttunk, amit tanítottak nekünk, amit tekintélyes tudósok, szakemberek kijelentenek, és amit ebből kifolyólag mindenki evidenciaként kezel. Félreértés ne essék, nem a Föld kerekségét akarom megkérdőjelezni, csak egy nagyon fontos jelenségre igyekszem felhívni a figyelmet. Az információ tekintélyen keresztüli elfogadására, melyet téves módon tudáskén raktározunk el. A tudás csakis az egyéni megélésből és megtapasztalásból születhet.
Itt jöhet akkor egy fontos és jogos kérdés: hát akkor most már semmibe sem hihetünk? Akkor most paranoiásan féljünk attól, ki akar megvezetni bennünket és ki nem? Hogyan tudhatjuk meg akkor bizonyossággal bármiről, hogy az igaz-e vagy sem?
“Ki jó úton jár, kétkedik, mérlegel, meggyőződik. Nem hiszi, ez így van maradandón, az úgy van kétségbevonhatatlanul, mert mondták, rótták, kötötték érte az ebet, vagy mert írva vagyon” tartja a táltos hagyomány. Ez az, ami a mai világban miközben agyoninformálnak minket feledésbe megy. De idézhetném a jézusi mondást, mely minden igazságkereső fáklyája lehetne: “Keressétek az igazságot és az igazság szabaddá tesz benneteket!”
Egyik kijelentésben sem szerepel a hidd el, fogadd el, ne járj utána, ne tegyél erőfeszítéseket az igazság megismerése érdekében. Pontosan ez a lényeg. Ameddig az igazságot tátott szájjal várjuk, ameddig úgy gondoljuk, hogy az igazságot bárki megadhatja nekünk, addig kiszolgáltatottak leszünk. Jó, jó – mondhatjuk akkor – de konkrétan a fenti esetre alkalmazva mindezt, hogyan járhatunk magunk utána annak, ami ellenőrizhetetlen? Mi alapján dönthetem akkor el ezután, hogy bárki valóságtartalmú információt közöl-e velem vagy sem?
Vegyük sorra. Az igazságnak van egy csodálatos tulajdonsága. EGYSZERŰ. Minél bonyolultabb egy magyarázat, minél ködösebb, homályosabb és főleg minél inkább a hitünkre van építve, annál inkább vegyük a fáradságot, és jóindulatúan KÉTELKEDJÜNK benne. Idézek: “A Földön élnek földönkívüliek, legalább ketten az amerikai kormánynak dolgoznak.” Miért kellene ezt a kijelentést elfogadjam, elhiggyem? Miért ne – hallom a választ, hiszen magas rangú kormányhivatalnok mondta, végre valaki, aki ki meri mondani az igazságot. Miért kellene minden politikusban gyanakodnom? Nem lehet közöttük is rendes ember, aki belelát a kártyákba, és megpróbálja kiteríteni azokat az emberiségnek? Hogy lehetek ennyire bizalmatlan, ennyire hitetlen?
Kiábrándító a válasz: mert mindez nem hit kérdése. A politikus ha hazudik, ha igazat mond egyetlen dolgot tesz, tudatosan vagy tudattalanul kimondja azt amit sugallnak neki. Így persze úgy tűnik, mintha mindez a saját gondolata lenne, de perdöntő fontosságú ügyekben semmiféle magánvéleményről szó nem lehet. A globalizált világrendben a politika a legalsó szintű fedőintézménye a valódi, rejtőzködő hatalmi elitnek. A második vonal a bankrendszer és a gazdasági rendszer, melyet a legtöbben végcélnak gondolnak. A harmadik védőfal pedig az, amit ma minden divatos összeesküvés-elméletben evidenciaként kezelnek, ezek a Külkapcsolatok Tanácsa, a Bilderberg-csoport és a Háromoldalú Bizottság, a Nemzetközi Bankkartell, az Olajkartell, Szabadkőművesség, Illuminátusok, titkos társaságok és egyéb olyan intézmények, melyek jó részének léte is igen kérdéses, nemhogy leellenőrizhetősége. A svéd csavar mindebben az, hogy ezek a szervezetek részben igenis léteznek, működésük viszont túl van dimenzionálva.
A valódi titkos társaságok ugyanis attól titkosak, hogy TE és ÉN NEM IS HALLHATNÁNK SOHA A LÉTEZÉSÜKRŐL.
Ameddig tehát az emberiség nagy része ezekkel a titkos vagy valóságosan is leellenőrizhető szervezetek állítólagos vagy valós tevékenységének a tanulmányozásával van elfoglalva, addig a valódi bábosok igen jóízűen derülnek a háttérben, és elégedetten dőlnek hátra a Föld nevű bábszínházukban, mivel az emberiség döntő többsége képtelen észrevenni, hogy a hatalom valódi szálai az ő kezükben összpontosulnak.
Összeesküvés-elmélet! – hallom a kritikusokat. Ugyan már, mi a bizonyítékom arra, hogy ez az állítás nem ugyanolyan összeesküvés elmélet, mint azon elméletek melyek sokak számára evidenciaként léteznek? Hogy bizonyíthatom be, hogy mindaz ami látszik valójában csak díszlet, semmi több egy magát elrejteni képes, VALÓS INTELLIGENCIA kezében?
Módszerem egyszerű:
A. Az igazságnak és az igaz tetteknek soha nincs sötétségre, rejtőzködésre szüksége. Az igazság képes megállni a maga egyszerűségével, és kiállni minden próbát, mivel VALÓSÁGOS. Minél ködösebb, minél elvontabb, minél inkább a hitre, a megelőlegezett bizalomra és az aköré épített mitikus, ellenőrizhetetlen mozzanatokra van valamilyen történet felépítve, annál inkább élhetünk az EGÉSZSÉGES KÉTELKEDÉS Isten által belénk ültetett logikájával, és a gyanúperrel, hogy HAZUGSÁGgal, hülyítéssel állunk szemben.
B. Ok-okozat viszony követése, és történeti perspektívába való helyezése. Magyarul semmi nem történik ok nélkül, az okok pedig mindig visszafejthetőek az okozatot megvizsgálva, és annak történeti perspektívába való helyezésével.
Ha bábszínházba megyek, és szórakozni szeretnék, akkor nyilvánvalóan a bábokra fogok figyelni, és nem az érdekel, az előadás miként jön létre. Ám ha figyelmem fókuszát kitágítom, észrevehetem, hogy a bábokon például damil szálak lógnak, és hogy a damil szálak mozognak. Ha kitartóan figyelek, összefüggéseket fedezhetek fel a damil mozgása és a bábok viselkedése között. Ha tovább viszem a logikát, akkor arra is rájöhetek, hogy a damil mozgását valami vagy valaki OKOZZA. Letagadhatom, hogy a mozgás csak akaratlan, esetleges és véletlenszerű, de akkor hogy jöhetne a bábelőadás létre? Ha pedig ezeket képes vagyok összerakni, akkor még egy ugrás, hogy feltételezzem, a damilt valakik TUDATOSAN mozgatják, vagyis jól meghatározott forgatókönyv szerint történik az előadásban minden.
Rendben. Rájöttünk arra, hogy a politika, a pénz és gazdasági rendszer, valamint a titkos és egyéb szervezetek, bizonyos közismerten dúsgazdag és hatalmas irányító családok, vérvonalak valójában egy még nagyobb előadás részei. Rájöttünk arra, hogy az igazi bábos ŐKET IS HASZNÁLJA A SZÍNDARAB HITELESSÉ TÉTELÉRE. Hogy lehet az, hogy az egész mégis hitelesnek tűnik, hogy lehet egy ekkora bábszínházat működtetni úgy, hogy a valódi bábosok ne bukjanak le?
Egyszerűen. El kell érni, hogy minden szereplő aki a dramaturgia része, a saját szerepét teljesen valóságosnak, teljesen életszerűnek és véresen komolynak képzelje el. Hogy ne megjátssza a szerepét, hanem tényleg beleélje magát, mert így lesz az emberek számára valójában HITELES, mivel nincs tudatában annak, hogy őt is csak használják, és hogy a mozgási pályája mások által lett jó előre kijelölve, amin belül persze az ő élete teljesen valóságos, mert tevékenységei valósan motiváltak SAJÁT CÉLJAI ÁLTAL. Vegyünk egy példát: ha a politikai rendszerben egy bábra van szükségem, akkor olyan embert fogok választani, aki egyrészt képtelen átlátni saját függőségét (manipulálhatóság) másrészt a színjáték számára teljesen valódi lesz. Például a hatalmi játszmáért való küzdelem, választások stb. Pozícióba kerülve, viszont csak aszerint a játékszabályok szerint fog tudni játszani, amit az őt hatalomba helyező manipulátor előre kitalált. Ez zajlik ma világszinten, a kormányok a pénzügyi-gazdasági elit akaratának kiszolgálói, a pénzügyi-gazdasági elit viszont nem a piramis csúcsa, a valódi zárókő láthatatlan, és az egy dolláros beszédesen árulkodik is erről. A titkos társaságokat, ultra gazdag családokat, vérvonalakat gondolhatnánk a hamis hierarchia csúcsán állóknak, ám az igazság az, hogy bár ők is valós szereplői ennek a bábszínháznak, de az ő kezeiken is ott feszül a valódi hatalom damilja, aminek az elrejtését ők maguk hitelesítik eljátszott szerepükkel.
**
2. Válasz a második kérdésre
Az ufókérdés nem más mint egy hatalmas globális átverés. Ez az egész bábszínház egyedül a bábosnak jó. A hatalom valódi birtokosának, illetve az emberi faj NAGY HITETŐjének. Mert hitető ez az intelligencia, mely képes elhitetni magáról, hogy hatalommal rendelkezik az emberiség felett. Ennek érdekében rendezte be több évezred gondos munkájával azt a bábszínházat, melyet emberi történelemként ismerhetünk meg. Minden nagyon valóságosnak tűnik benne, azért mert mi emberek a tudatunk fókuszával, annak teremtő erejével ezt az általa kizárólagosnak sugallt valóságot teremtjük benne folyamatosan. A valóság megteremtése pedig tömeges szinten az általa sugallt forgatókönyv szerint megy. Az emberiség elhitte, hogy mindaz ami számra nem látható, az nem is létezhet. Ezzel bezárult az anyag kizárólagosságának az illúziójába, és képtelen észrevenni azt a láthatatlan szellemi erőt, ami a mai világot mozgatni képes. Képtelen észrevenni azt, hogy valójában a NAGY HITETŐ, a bábos is pusztán csak egy szereplője a történetnek, és sikere annak köszönhető, hogy az általa sugallt illúziót mindenki hitelesnek éli meg. Az általa sugallt és az emberi tudatba beültetett hazugságok, programok és képek pedig valóssággá lesznek, a tudattalanul teremtő emberi tudatok segítségével.
**
Mi lehet a cél az ufótéma egyre agresszívabb szellőztetésével?
Egyrészt az, hogy félelmet keltsenek. A félelemben élő ember könnyen vezethető. Másrészt a probléma-reakció-megoldás jegyében ez is egy olyan probléma generálása épen, amire a megfelelő reakciót várják az emberektől, hogy aztán a hisztéria legmagasabb pontján, előállhassanak a megoldás ígéretével. Az alábbi természetesen csak FIKCIÓ, de játsszunk el a gondolatokkal. Adva van tehát a probléma: a földönkívüliektől való félelem, akik beavatkoznak életünkbe, manipulálnak minket, és már lassan – akár az oroszok a “Tizedes és a többiek” c. filmben, “az ufók már a spájzban vannak”. A cél, hogy egyre több ember kezdjen rettegni, az esetleges ufó inváziótól. Erre majd a kellő időben válaszként, megoldásként felállítható globális költségen egy “csillagháborús” világhadsereg, ultra-szuper műholdas és egyéb megfigyelő rendszerrel. Ami persze nem a nem létező földönkívüli invázió ellen fog szolgálni, hanem az ellen az emberiség ellen, aki ráadásul “önként” és dalolva fogja majd követelni kormányaitól, hogy egyesüljenek, egy nagy szövetségbe, hogy megvédhessük a Földet. Ez a terv a világkormány felállításának is a része lehet. Eddig a fikcióval.
Reálisan viszont a legrosszabb esetben – és ehhez csak józan paraszti ész kell hogy belássuk – már az is tökéletes “profit”, ha egész egyszerűen az emberek erre a szegmensre fogékony része nem a saját életével foglalkozik, hanem az eget kémleli szüntelen, miközben folyamatosan fantáziál és retteg. A média hemzseg az ufók isteni szerepét taglaló “tudományos” sorozatoktól kezdve az ufós katasztrófafilmekig, melyek nem mások mint képek, az emberi elme programozására. Aki pedig folyamatosan retteg és az elméjébe programozott rémképeket teremti tudattalanul is meg, az előbb utóbb találkozni fog azzal a valósággal, amitől rettegett. Csak azt nem fogja majd felismerni, hogy ez a valóság az ő teremtésének IS a műve. “Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik!” Ősi, egyszerű bölcsesség, ismerős ez? Természetesen nem csak a rossz földönkívüliek léteznek, hanem a “jófiúk”, akik viszont egyébre sem várnak, mintsem hogy kimentsenek minket a gonosz földönkívüliek karmai közül, és elrepíthessenek minket pompás űrjárműveikkel. Hogy hová és minek? Az lényegtelen, csak innen el.
Kérdezhetnénk, hogy mindez amit leírtam miért lenne különb, mit bármely összeesküvés-elmélet? Nem arra szolgál, hogy megint egy újabb ellenségképet teremtsen, és levegye az emberek, vagy a tudatosulók válláról az egyéni felelősséget?
Amit leírtam, az saját megtapasztalásaim és megfigyeléseim eredménye. Hitelesíteni semmi egyébbel nem tudom, és nem is szándékszom ezt. Nincs semmiféle igényem arra, hogy bárkit meggyőzzek minderről, vagy hogy kizárólagos igazságként tüntessem fel mindezt. Egyetlen céllal íródott le, hogy hátha segít a dolgok egyéni továbbgondolásában, az önálló, felelős valóságlátás formálásában, tudatosításában azoknak, akik visszaigazolásra vágynak ebben a témában. Csak azok számára lehet visszaigazolás ez – akár részben akár egészben – akik a saját útjukon eljutottak hasonló felismerésekre és következtetésekre. Mások számára mindez nem lesz több, mint egy újabb összeesküvés-elmélet.
Nincs szándékomban a NAGY HITETŐre kenni saját, egyéni felelősségünket. Ő játssza a szerepét. A mi feladatunk a tudatra ébredés ebben a történetben. A tudatosodás belső igényét viszont senki nem plántálhatja belénk el. Az igazság keresésének olthatatlan vágyát és szomját ha nem próbáljuk a valótlanságok és az önámítás vizével oltani, akkor előbb-utóbb megízlelhetjük az igazság vizét. Akkor előbb utóbb megadatik nekünk is a LÁTÁS tudása, a nézés mellé. Ehhez viszont nem a hazugság kényelmes és széles autósztrádája vezet, hanem az igazság szűk, rögös, kevesek által járt ösvénye. Szakadékok, és mélységek, önmagunk árnyai, félelmei, kételyei várják azokat, akik az igazság ösvényét választják. Az Igazság Ösvénye az önismeret sűrű erdején, mély, hallgatag völgyein, meredek szurdokain és szédítő hegycsúcsain keresztül vezet, melyen csak akkor juthatunk át, ha képessé válunk meghalni azért, hogy a saját igazságunk helyébe újjászülethessen bennünk, az EGYetlen Igazság: a Szeretet.
a MÁSik TE / F.J.T."
http://blog.fazekas.info/2013/06/25/az-ufok-mar-a-spajzban-vannak/